Az elsős tanító néni bemutatkozása

 Pedagógusi pályámat 38 évvel ezelőtt kezdtem el. Többször kísérhetem végig az óvodából érkező gyerekeket az általános iskola első két, majd négy osztályában. Nagyon fontosnak tartom az iskolába lépő kis elsősökkel a személyes kapcsolat kialakítását, az érzelmi biztonságot nyújtó légkör megteremtését. Megteszek mindent annak érdekében, hogy a kisgyerekeknek zökkenőmentes legyen az óvoda és iskola közötti átmenet, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek, minél jobban érezzék magukat az iskolában és sokat fejlődjenek, okosodjanak. Együtt járjuk majd be a gyermekekkel a betűk és számok világát. Differenciáltan igyekszem tanítani az eltérő képességgel rendelkező tanulókat. Nagy hangsúlyt fektetek a játékosságra, amihez rendszeresen alkalmazom a digitális világ adta lehetőségeket is. Fontosnak tartom a szülőkkel való együttműködést is, hiszen évekig közösen teszünk a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlődéséért. Lehet, hogy nem lesz matekzseni, lehet, hogy nehezebben ért meg dolgokat, de akarjon fejlődni, tanulni, ne adja fel. Sok-sok játékkal, mozgással, mesével, zenével, és persze rengeteg türelemmel és szeretettel azon fogok igyekezni, hogy a gyerekeknek ez a folyamat élmény legyen.

“A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad.
Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virá
gzik.
Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.

Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek.
Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.

Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa.
Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi.
Nem hasonlíthatom össze őket egymással.
Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.

Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket,
rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben,
a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk,
és gyönyörködöm bennük,
ahogyan nőnek, erősödnek,
kivirágzanak.”                            (F. Fröbel)

Szeretettel várom a leendő elsősöket!  Klári néni